Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Így írtok ti

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

A felhők felett, na jó, azért kicsit alatta

2013. augusztus 30-án délután a maximális látogatási létszámot kihasználva a DUE KGB a Megyeri híd tetején járt. A program népszerűsége talán a különlegességében rejlett, hisz Budapest talán legmagasabb építményébe, nem lehet, csak úgy besétálni.

Veszegi Sándor hídmester fogad minket a híd pesti hídfőjénél. Az ő segítségével juthatunk be a híd nagy Duna-ági szerkezetének északi pillonjába, hogy aztán kezdetét vegye a nem mindennapi kaland.

A Megyeri hidat 2006-ban kezdték építeni, majd 2008-ban adták át az akkor elkészült M0-as autópálya szakasszal együtt, ami így lehetővé tette, hogy az elkerülő úttal északon is át lehessen kelni Pestről Budára. Budapest legfiatalabb és egyben legmodernebb hídja. Sőt, szerény véleményünk szerint a legszebb is – ha nem számítjuk a 19. században épült remekműveket.

A híd északi pillonjában 15 emeletnyi lépcsőn lehet feljutni a kívülről is jól látható, átkötő szerkezet üveges szintjeinek legalsójára. A lépcsőház a híd ferdén felfutó „lábában” található, egy végtelenbe futó fém csigalépcső. Furcsa érzés, hogy ferdén haladunk felfelé egy szűk betonkaszniban az A betű lábában. Amikor az átkötő szinten meglátjuk a kilátást, kiszakad belőlünk egy wow! 60 méter magasan vagyunk.

Idegenvezetőnk itt liftet hív és még további 12 emelet vár ránk. Némi tolongás a szűk helyen, és a bátrak úgy döntenek, ők bizony haladnak felfelé a fémhágcsókon, lesz, ami lesz. Persze a tetőre vezető ajtócska nincs nyitva, így kénytelenek vagyunk megvárni a kulcsok gazdáját. 3 emeletnyi létrázás után végre kiléphetünk a Megyeri-híd tetejére. 100 méterrel a város és a Duna felett, vagyis Budapest legmagasabban fekvő mesterséges pontján állunk.

A kör panoráma egyszerűen lélegzetelállító. Ellátni északon Vácig, délen a Gellért-hegyig, keleten ameddig a horizont görbül, nyugaton azonban a Pilis útját állja a kíváncsi tekintetnek. Meglepő felfedezés, hogy a Duna lágyan kanyarog a végtelenből/be, pedig a térképről úgy tűnik, Nagymarostól lefelé egyenesen csorog. Az úttesten matchboxok szaladgálnak a hétvégi forgalomban, a kisimult Dunán hajók húznak szabályosan fodrozó farvizet. Nehezen akaródzik elhagyni a szűk kilátót, a DUE-tábor fotós csoportjának gépei szüntelenül kattognak.

Mielőtt elhagyjuk a hosszú ereszkedés után a pillont, Veszegi Sándor még lekalauzol minket a híd lábához, az útpálya alá. A pilléren, ahol az A betű két lába megérkezik, egy tágas terasz helyezkedik el. Némi üzleti érzékkel egy jól menő kávézót is lehetne itt üzemeltetni.

A látogatás végén az útpálya mellett kifelé sétálva hídmesterünk megmutatja a hídpályák tágulási (dilatációs) pontjait, amik 20-25 centi mozdulnak a hideg és a meleg váltakozására.

Életre szóló élményben volt részünk. Más kívánságunk nem is lehet, hacsak az nem, hogy ugyanezt a látogatást akkor ismételhessük meg, amikor a híd díszkivilágításban fürdik.

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság