Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Ne dőlj be!

ne-dolj-be

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

„Szeretném, ha a gyerekeknek biztonságosabb, egészségesebb, veszélyektől mentes lenne az életük.”

Nógrádi Gábor neve sokunknak ismerősen csenghet, könyveit előszeretettel ajánlják olvasásra már az általános iskolákban is.

Humoros stílusa közkedvelt a gyerekek körében, könyveinek témái pedig igen változatosak. Könyvei mellett, többen ismerhetjük a filmek világából is, nevéhez olyan műveket kapcsolhatunk, mint például a Sose halunk meg, vagy a Meseautó. Jelenleg gyerekkönyveken keresztül dolgoz fel a fiatalok számára fontos témákat, például a közlekedés problémáit.

A gyerekirodalomban különösen otthon érzi magát. Hogyan tudja ilyen könnyedén megszólítani ezt a generációt?

Gyerekkoromtól kezdve tanítok. A húgomat már ötéves korában megtanítottam olvasni, mindig kipróbáltam rajta a pedagógusi „oroszlánkörmeimet”. Utána is mindig szerettem tanítani osztálytársaimat, filozofálni, kicsit nevelni őket. Ezt a középiskolai osztálytársaim tudják bizonyítani leginkább, folyamatosan próbáltam nekik átadni azt, amit én is a könyvekből szedtem össze. Hiszen az ember nem úgy születik, hogy tudja, hogy az életet hogy kell élni, néha nem árt eltanulni a könyvekből, meg mások megfigyeléséből/tapasztalataiból. Azt gondolom, ez indított el. Emellett, mint a legtöbb ember, szeretem magamat beleélni a gyerekek világába, nem érdekel, hogy bohóckodom, vagy kinevetnek. Valamikor persze érdekelt, de ma már egyáltalán nem. Azt csinálok, ami nekem jól esik, amit én jónak látok. Aki kinevet, az magára vessen, ha nem érti, hogy mit akarok neki mondani.

Mostanában milyen témák érdeklik különösen?

Nagyon foglalkoztat a menekültválság, miért indult el, hogyan lehetne megállítani, hogy lehetne rajtuk segíteni? És hát persze a legnagyobb probléma, a világ legnagyobb betegsége, az egyenlőtlenség. Mint ahogy a régi írásaimból kiderül, ez nem csak ma, hanem ezelőtt már 50 évvel is foglalkoztatott. Hiszen a világnak az egytizede, tehát közel hétszázmillió ember éhezik. Ezen változtatni kell, hiszen ez robbanáshoz vezet. Hogy hogyan, nem tudom, ezt még senki nem tudta kitalálni, de van megoldás. A nyugati államokban a szociális ellátás egészen jól működik, tehát van jövő. Ezek mellett, örökké foglalkoztató, némileg könnyedebb téma, hogy azokhoz az emberekhez, akik olvasni akarnak és szeretnek, a megfelelő könyvek jussanak el.

Nemrég jelentek meg a biztonságos közlekedésről szóló mesekönyvei. Ezekhez mi adta az inspirációt?

Itt is tulajdonképpen ugyanaz, mint a legtöbb könyvemnél, a segítő szándék. Nagyon szeretném, ha azok a gyerekek, akik olvassák a könyveimet, megtanulnának egy csomó mindent, amit én nem tudtam annak idején. Szeretném, ha a gyerekeknek biztonságosabb, egészségesebb, veszélyektől mentes lenne az életük, ezért is írtam balesetmegelőzési könyveket, közösen persze támogatóimmal, például az Országos Balesetmegelőzési Bizottsággal, illetve az Országos Rendőr-főkapitánysággal, vagy a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanáccsal. Azért írtam ezeket a könyveket, hogy megmentsük gyerekeket attól, hogy a közlekedésben valami baleset történjen velük, esetleg valami súlyos sérülés érje őket. Azt hiszem sikerült is, hiszen az elmúlt 20 évben több mint 200 000 ilyen könyv került a polcokra. Így szerintem nagyban hozzájárultunk a támogatóimmal ahhoz is, hogy a gyermekbalesetek száma több mint a felére csökkent, a halálos gyermekbalesetek száma pedig a tizedére, ami azt jelenti, hogy nyolcvan helyett az utóbbi években nyolc halálos közlekedési baleset érte a gyerekeket, úgy, hogy ennek egy része nem is az ő hibájukból adódik.

Úgyhogy azt gondolom, hogy ezzel a „műfajjal” tényleg hatékonyan tudok segíteni, nem úgy, mint egy regénnyel, ahol nehezen mérhetjük fel az olvasókra gyakorolt hatását. Mikor írok egy könyvet, mondjuk a mobilozás veszélyeiről, és 10 000 példányban kimegy az iskolákba, akkor nagyjából tudhatom, hogy „hoppá, most megmentettem, körülbelül 10, 20 vagy akár 100 gyereket” – és ez egy jó érzés.

Tehát mondhatjuk, hogy meséken keresztül jobban átmegy a gyerekeknek, hogy hogyan kell biztonságosan közlekedni?

Így van, pontosan. Hiszen mesékben mondom el, történetben, kis novellákban, nem pedig ismeretterjesztő, tankönyv jellegű művekben. És hát szórakoztatom őket, ezek a történetek mind humorosak, Cakó Ferenc karikatúrái pedig szintén nevetésre ingerelnek.

Milyen témákról szólnak ezek a könyvek?

Írtam néhány könyvet régebben, a Vigyázz, hogy sose érjen bajt, vagy mondjuk az Idenézek, odanézeket. Ezekben vagy állatszereplők, vagy felnőtt szereplők voltak. Most indítottunk egy sorozatot, amiből már két kötet megjelent, az első ugye a Nyeregbe srácok, ez a kerékpározásról szól, a másik pedig a Hova nézel papa?, ami pedig a mobilozás veszélyeiről szól. Ezekben tulajdonképpen egy nagypapa, a három unokája, a fia meg a menye, meg a rokonok/ismerősök, illetve egy rendőrtiszt barát köré épül a történet, illetve novellában/elbeszélésben/történetben játszanak el különböző szituációkat/jeleneteket.

Tehát, például a papa kap egy új biciklit, el is mennek érte a boltba közösen, ahol a papa sipákol, hogy milyen drága, de végül mégis megveszik, majd közösen elindulnak, hogy kipróbálják. Ahogy mennek együtt ide-oda, közben a gyerekek folyamatosan a papával vitatkoznak, illetve beszélgetnek, mert a papa 70 éves és mindig okosabb akar lenni. (Meg kell mondjam, hogy a papa én vagyok persze.) Csak hát az a gond a papával, hogy 50 évvel ezelőtt biciklizett utoljára, és nem tudja annyira a kerékpáros szabályokat, ahogy az ő gyerekei/unokái tudják, akik mai gyerekek. Ezért a fiatalok mindig figyelmeztetik a papát, aki természetesen mindig „pofára esik”, amikor menet közben akar valamit csinálni, amiről aztán kiderül, hogy egyáltalán nem szabad. Ilyen kis humoros, vicces, oda-vissza felelgetős történetekről beszélünk tehát. Ezek nem teljesen mesék, néhány még meg is történt velem a való életben, csak egy kicsit fel vannak dúsítva és humoros formában vannak előadva. Így épül fel mindegyik. A sorozat egyébként nem csak közlekedésről fog szólni, hanem más, fiataloknak fontos témákról. Például a bűnmegelőzés, vagy a droghasználat, a pénzzel való kapcsolat, illetve a táplálkozás.

(Payer Réka)

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság