Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Így írtok ti

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

A világos oldal

Anna tanácstalanul állt a folyosón. Ez az előadás az osztályfőnöki órán a zaklatásról... Épp mintha róla beszélt volna az a rendőr, de mégsem.
2019. január-február.

Anna tanácstalanul állt a folyosón. Ez az előadás az osztályfőnöki órán a zaklatásról... Épp mintha róla beszélt volna az a rendőr, de mégsem. Ő azt mondta, ha valakit zaklatnak, csak bátran szóljon egy felnőttnek, az biztosan segíteni fog rajta. De ő már szólt. Mondta anyunak, hogy egy fiú folyton cikizi az osztályból a neten. De anyu azt mondta, biztos azért van, mert tetszik neki. „Hát biztos nem” – gondolta Anna. Nem tetszik ő senkinek, ezt már világosan a tudomására hozták. Persze, ha erőltetné, anyu biztos törődne vele, de akkor meg kellene mondania azt is, hogy ki a fiú, akkor anyu bemenne a suliba, botrány lenne és minden csak rosszabbra fordulna. Az a rendőr azt is mondta, hogy ha már nagyon gáz a helyzet, akkor hozzájuk is lehet menni. A rendőrséghez? Mert az a nagyarcú fiú cikizi? Naná. Pont az ilyenekre van idejük a sok bűnöző között. De akkor most mi legyen? Tisztára görcsben van a gyomra, ha felmegy a Facebookra, azért ez se oké.

 Anna sincs egyedül. Nincs egyedül a virtuális világban elszenvedett zaklatásával, és nincs egyedül azzal sem, hogy tanácstalannak érzi magát. Az internet a felnőttek számára is, de a diákok számára még inkább szinte már olyan mindennapi életfeltétel, mint a légzés vagy az evés. A zaklatások áldozatai gyakran mégsem vállalják fel, hogy ők is elszenvedői egy ilyen helyzetnek, hanem Annához hasonlóan kínlódnak benne, keresik a kiutat, ha próbálgatják az itt-ott látott-hallott tanácsokat inkább kevesebb, mint több sikerrel. Félnek megnyílni, pedig sokan vannak áldozatok és sok felnőtt és több szervezet is az ő érdekeikért dolgozik, hogy kikerüljenek abból a mókuskerékből, amibe a zaklatóik kergették őket.

Februári számunkkal az internetes zaklatások alaposan körüljárt témájának végére érünk – bár amíg ez a probléma fennáll, valljuk, hogy nem lehet eleget beszélni róla. Hiszen többezer, világszinten több millió fiatalt zaklatnak az online felületeken, akik magukat tehetetlennek érezve tűrik az őket érő behatásokat. Az UNICEF egy friss, 2018. őszi felmérése alapján minden harmadik gyereket zaklattak már interneten keresztül ismeretlenek és vagy ismerőseik.

Mindkét esetben – ha ismerős vagy ha ismeretlen a zaklató – fontos, hogy józan ésszel fel tudjuk mérni a helyzetet és annak súlyát, realizálni tudjuk, hogy egyszeri „csíny” vagy rendszeres internetes zaklatás áldozatai lettünk. A felismeréshez vezető útról, a zaklatás formáiról, súlyosságáról, az indítékokról a korábbi számainkban beszéltünk, ahogyan azokról a lehetőségekről is, amelyek segítségével egyedül is tehetünk lépéseket a zaklatás akadályozására. Ilyen opció lehet a kapcsolati csatornák lezárása, mint például a közösségi média felületeken való letiltás, hogy a zaklatónak kisebb esélye legyen utolérni bennünket.

Viszont, ha már elmérgesedett a helyzet, és ezen egyszerűbb eszközökkel egymagad nem tudod kezelni, ne félj segítséget kérni. Ez nem ciki, ez szükséges lépés. Lehet, hogy a történetünkben szereplő Annához hasonlóan nem veszik egyből kellően komolyan a problémád, de ne add fel! Szükséged lesz segítségre, ha zaklatód kitartó, erőszakos és nyomasztó teherré válik a jelenléte az életedben. Továbbra is Kovács Dorottya rendőr főhadnagy, valamint az ORFK Bűnmegelőzési Osztály kiemelt főreferense, Dr. Szabó Henrik rendőr alezredes ad tanácsot, hogy hol érdemes segítséget kérned.

A legsúlyosabb esetben 
Mindig fontos beavatni egy felnőttet, aki segíthet kezelni a helyzetet, mert bár nehéz elismerni kamasz fejjel, de egy szülő, egy tanár, vagy bárki más a bizalmi körből (rokon, egy barátod szülei, nagy tesó stb.) mégiscsak tapasztaltabb, és többet látott a világból. Anna megpróbálta, de az első alkalommal, amikor édesanyja nem vette komolyan, fel is adta. Ha problémád van, nem szabad egyből feladnod, hisz a felnőtteknek sem mindig esik le egyből a tantusz, nem mindig látják át azonnal a problémát. Újra és újra el kell mondani, amíg megértik, mennyire komolynak ítéled a helyzetet, és bátran mutass bizonyítékokat is (pl. képernyőfotót), amelyből ők is könnyebben fel tudják mérni a helyzetet. Ha egy a felnőttnél nem érsz célt több próbálkozás után sem, akkor fordulj máshoz. Nem biztos, hogy az első vagy második ember elég komolyan vesz, de fogsz találni olyat, aki igen. Ne add fel, próbálkozz! Lehet, hogy egy osztálytársad, barátod tud majd segíteni, ha például az ő szülei könnyebben meggyőzhetők, vagy találkozott már hasonló esettel.

Az ő segítségükkel könnyebben el lehet vinni az ügyet akár a rendőrségig, a bíróságig, ahol a bűncselekmény (ha a zaklatás már ilyen fokú lenne) elkövetőjét szankciókkal fogják súlytani, és te is megszabadulsz a lelki tehertől, amit egy ilyen helyzet okozhat. Ez persze a legsúlyosabb esetben szükséges, be fogunk mutatni más utakat is, de kezdjük hátulról.

Dr. Szabó Henrik elmondta: többféleképpen is meg lehet tenni a bejelentést a rendőrségen. A leggyorsabb megoldás, ha online kitöltesz egy beadványt, ami azonnal eljut a hatóságokhoz. Arra is van lehetőség, hogy postai úton nyújtsd be feljelentésedet, de ez az egyik leglassúbb eljárás, így a legkevésbé praktikus is. Harmadik lehetőség a köztudatban legismertebb módszer, a személyes feljelentés tétele. Ebben az esetben be kell fáradni a helyi/kerületi rendőrkapitányságra, ahol előre megírt bejelentésed nyújthatod át, vagy szóban mondhatod el a téged ért sérelmeket, ekkor a rendőrök az általad elmondottakat rögzítik, és elindul az eljárás a zaklatód ellen. Hasznos és fontos bizonyíték, ha képernyőképeket mentesz le a zaklatás során, amelyek nyilvánvalóan alátámasztják az elmondottakat, és segíti a rendőrök munkáját.

Ettől kezdve zaklatott félként tanú leszel, és ennek megfelelően hallgatnak majd meg a bíróságon is. Ha a zaklatás a bíróság előtt is bizonyítást nyer, a zaklatóra kiszabott büntetés az ügy súlyosságától függően akár szabadságvesztésig is terjedhet – de ez a legutolsó lehetőség. Az ítélet meghozatalakor a bíróság különböző körülményeket is figyelembe vesz, mint a zaklató és a zaklatott közötti ismeretség foka, a koruk, a zaklatás mértéke. A várható ítélettől nem szabad megijedni, vagy ilyenkor megsajnálni az elkövetőt, és emiatt esetleg visszakozni. Te sérültél az ő erőszakos közeledésének, zaklatásának hatására, és az egyéb eszközeid hatástalanok voltak vele szemben. Mással is megtehette mindezt, vagy a jövőben megtehetné. Ilyenkor egyébként érdemes felkeresni egy pszichológust, aki segítségedre lehet a történtek feldolgozásában.

A rendőrség előtt 
Sok iskolában bizonyos rendszerességgel elérhető már iskolapszichológus is. Ha úgy érzed, szülőt, tanárt nem mersz a bizalmadba avatni, az iskolapszichológus jó megoldás lehet: meg kell őriznie a titkod, ismeri a jelenséget, és jó eséllyel tud segíteni is. Akár lehet mediátor is köztetek (nem feltétlenül szemtől szemben), de beszélhet a zaklató féllel is, kiderítheti a probléma gyökerét, és részt vehet a megoldásban. Végülis neki ez a szakmája, ugye?

Ha nem akarsz ismerőstől segítséget kérni, a problémáddal fordulhatsz támogató és segítő szervezetekhez is, akik rámutathatnak a megfelelő lépésekre, akár még szakemberek segítségét is kérheted a lépések megvalósításához.

Ilyen például a Kék Vonal Alapítvány is, akik kifejezetten a gyerekekkel és a fiatalokkal megtörtént esetekkel foglalkoznak. 116-111-es telefonszámukon non-stop hívhatóak, ennek a számnak a tárcsázása nem látható a hívásnaplóban és a telefonszámlán sem, így tényleg tökéletesen anonim maradhatsz. Az általad elmondottakat diszkréten kezelik, és igyekeznek veled együtt megoldást találni.

Az Ifjúsági Lelki Elsősegély is hasonló megoldást nyújt az eggyel idősebb korosztálynak. Őket a 137-00-ás telefonszámon lehet elérni a délutáni órákban. A Fehér Gyűrű pedig egy áldozatokat segítő szervezet, amely a jogi tanácsoktól kezdve a pszichológuson keresztül a rendőrségi feljelentésig mindenben tudnak támogatást nyújtani teljesen ingyen. Őket a 06-1-312-2287 szám tárcsázásával lehet utolérni.

Amikor épp az internet segít 
A 12 éves Rebecca Sedwick története, aki egy betongyár épületéről vetette le magát a mélybe, bejárta az egész internetet, ahonnét egyébként az egész sztori indult. Egy az iskolájába járó lány kezdte zaklatni és megalázni az online felületeken, mert ugyanazzal a fiúval randizgattak. „Igen, tudom, hogy terrorizáltam Rebeccát, és ő megölte magát, de leszarom” – írta közösségi oldalán a zaklató lány, miután társát a halálba kergette. Rebeccának senki nem segített, pedig utolsó üzenete elég nyilvánvaló volt: „Ugrok, nem bírom tovább.” 

Trisha Prabhu 13 évesen olvasta Rebecca történetét, majd eldöntötte, hogy ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit. Ezért írt egy applikációt, a ReThinket, ami lehetőséget nyújt a felhasználók számára, hogy újra átgondolják, biztos el akarják-e küldeni az adott üzenetet, posztot, vagy inkább mégiscsak törölnék. Az app sikeresnek bizonyult, ugyanis a fogyasztók 93% mondott végül nemet legalább egy üzenet küldésére. Az alkalmazás lényege, hogy felismeri a beleírt (elküldeni szándékozott) szavakat, kifejezéseket. Például, ha az jutna eszedbe, hogy valakit azzal bántasz, hogy megírod neki: „Ha én ilyen ostoba lennék, mint te, emberek közé se akarnék menni.”, akkor az app küldés előtt rákérdez, hogy „Te szeretnél ilyen üzenetet kapni?”, illetve hasonló elgondolkodtató kérdésekkel próbál eltántorítani a zaklatástól, sértegetéstől.

Bár az app angol nyelvű, de érdemes vele megismerkedni, nem csak nektek, hanem a szüleiteknek, tanáraitoknak is. Elég egyszerű, csak a billentyűzeten kell kiválasztani a használatát, és remélhetőleg hamarosan magyarul is elérhető lesz – vagy egy ügyes fejlesztő összerakja a magyar verziót is belőle. Hasznos lenne!

Légy óvatos! 
És egy kis ismétlés. Létezik az a mondás, hogy az internet nem felejt, ezért mi magunk is figyeljünk, minél kevesebb dolgot osszunk meg magunkról – hisz sosem tudni, ki mit mikor fordít ellenünk. De ha már egyszer óvatlanok voltunk, és mondjuk elküldtünk valami kompromittáló képet magunkról egy – talán első látásra megbízható –, személynek, aki ezzel később visszaél, és zsarol vele, netán már meg is osztotta az osztálycsoportban, akkor fordulhatunk a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz. A legegyszerűbben az nmhh.hu/internethotline oldalon lehet bejelentést tenni, ha káros tartalommal találkozol. Ott kiválaszthatod a bejelentendő problémát, és pár kattintással el is küldheted. E-mailen pedig az internethotline@internethotline.hu címen érheted el őket. Persze meg nem történtté ők sem tudják tenni a dolgot, de bármilyen, az áldozat személyére nézve sértő tartalmat jogukban áll eltávolíttatni az internetről. Ezt úgy teszik meg, hogy azoknak a „felhőknek” az üzemeltetőit, amikben az adataid rekedtek, megkérik írásban, hogy semmisítsék meg a kellemetlen felvételeket, és nekik ezt meg kell tenniük. Ettől persze még közben valaki lementhette a kínos képet, szóval ez sem tökéletes megoldás, de legalább nem virít ott örökké a csoportban. Ha pedig újra előkerülne a kép, még mindig ott a jogi út. Ha pedig esetleg olyan ügyben fordulsz hozzájuk, amiben nem ők a felelős szervezet, akkor is segítenek megtalálni a megfelelő segítséget.

Tudjuk, hogy nehéz 
De egyedül még nehezebb. A zaklatások többsége mégis bejelentetlen marad. Az áldozatok leggyakrabban némán tűrik, hogy a képernyőn keresztül használják őket tűpárnának, márpedig az ilyen sebeket egy örök életen keresztül cipelheti magával az ember. Ki kell állni a saját érdekeinkért. Megéri róla beszélni a környezetünkkel, ugyanis egy ilyen helyzetben még egy baráttal való elbeszélgetés is segíthet abban, hogy egy mély levegőt vegyünk, és megtaláljuk a megoldást. Hiába ijesztőek a fenyegetőzések, zsarolások, ezek csak addig működnek, amíg titokban tartod. Van, amikor már az is segít, ha te magad napvilágra hozod a dolgot, és akár ország-világ elé kürtölöd: „Engem ő zaklat. Egyszer küldtem neki egy szexi képet, mert azt hittem, akkor jobban tetszem neki. Tévedtem, és most azzal zsarol, hogy mindenkinek megmutatja a képemet.” A zaklató jobban szereti az árnyékot, mint a reflektorfényt, és egy ilyen egyszerű, nyilvános közlés őt szégyeníti meg, és a közösséget a te oldaladra is állíthatja. Természetesen ennek is van kockázata, mert fel is bőszítheti a zaklatót, de ha nincs a kezében valójában semmi olyan, amivel téged megalázó helyzetbe hozhat (pl. fotó, csetbeszélgetés), akkor meg lehet próbálkozni azzal is, hogy lerántjuk róla a leplet. Tudod: ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Mindig lesz, aki melléd áll. 

2019. február 4.

A cikkben foglalt nézetek a szerzők nézetei, azok semmiképpen sem tekinthetők az Európai Bizottság vagy a Belügyminisztérium hivatalos állásfoglalásának, továbbá sem az Európai Bizottság, sem a Belügyminisztérium  nem tehető felelőssé azokért, illetve az abban foglaltakért.

A cikk a BBA-5.1.6/2-2017-00003 számú projekt keretében készült.

 

 

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság