Még 10 nap 15:53:30
DUE Karácsony

Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

24 óra, ami kettőnek tűnhet…

Vegyünk végig egy átlagos napot a 21. századi technofób világban, a közösségi média gyűrűjében, és egyből érteni fogjuk, hogy hova tűnik a szabadidőd, hogy miért nem tudsz elolvasni egy könyvet, miért késel mindig...

A késések mellett folytatva a sort, miért 02:00-t mutatta az óra, pedig amikor az előbb ránéztél, esküdni mertél volna, hogy 20:00 volt.
Mindenki számára elérhető és mindenki használja, egyes életszakaszokban népszerűbb, másokban kevésbé a „fantasztikus négyes” helyett a fantasztikus ötös, azaz a Twitter, Snapchat, YouTube, Facebook, Instagram.

A divany.hu cikkében részletesen tanulmányozza a Royal Society for Public Health brit felmérés
adatait, miszerint minden közösségi oldalnak van negatív és pozitív hatása. Gondoljunk csak arra,
hogy a kapcsolattartást megkönnyíti a Facebook, új barátok, ismerősök szerzését is elősegíti, és itt átmenetileg tekintsünk el a netes barátságok minőségétől – azokból is lehetnek végül igazi, élő
barátságok.  Alakul egy új zenekarunk? Vagy csak nagyon jól tudunk zsírpapír-kontra- fésűn rigmusokat eljátszani, hát hogy máshogy tudna erről tudomást szerezni a széles nagy világ, ha nem lenne YouTube?  Mindenki – vezessen háztartást vagy sem –, gondolkozott már azon tanácstalanul, hogy mit főzzön vagy nasizzon. Instagramon annyi ihletet nyerünk ehhez is, hogy már gondolatban szarvasgombát grillezünk a bélszínünkre és várjuk hozzá a Don Perignonunkat. Nagyon humoros, amikor a barátokkal poénkodunk, és ha van annyira jó a vicc, akkor hol máshol osztanánk meg, mint Twitteren? (No meg azért a celebeket is jól lehet rajta követni, bevallod vagy sem.) És mi van akkor, amikor igazán titokban szeretnénk beszélgetni? Vagy csak épp megláttunk egy vicces képet, és erre még viccesebb filtereket teszünk? Csak megnyitjuk a Snapchatet. Ugye milyen sok a pozitív oldala ezeknek a felületeknek? Segíthetnek az önkifejezésben, a kapcsolattartásban és kialakításban, jót mulathatunk, és mi magunkat is el tudjuk ismertetni „lájk”, „kedvel és követ” és még megannyi formában. Na de mi van az érem túloldalán? A fent említett kutatás szerint a jó dolgok mellett rengeteg rossz van, nézzük meg ezt is részletesen, talán van közte olyan, amire nem is gondoltunk eddig.

Ez a folytonos erkölcsi kényszer, hogy online-ok legyünk, egyre természetesebbé válik, várjuk, hogy
írjanak nekünk, hogy kövessenek, hogy kapjunk reakciót. De még nem is ez okozza a legnagyobb bajt, hanem azok a közösségi oldalak, amik képeket is közvetítenek, vagyis leginkább az Instagram. Olyan, mintha egy tökéletesen idealizált világba keverednénk, ahol sem probléma, sem nehézség nem veti meg a lábát. Hát ki ne akarná a szottyadt büfés szendvicset elcserélni egy szépen beállított „foodporn” bagettre? Vizuálisan is jóllaktunk tőle.

És az emberek? Akik önmagukat egy angyal és egy divattervező furcsa egyvelegeként ábrázolják,
akinek mindene megvan, amire ember vágyhat. Ezek rendszeres és túlzott fogyasztásától két dolog alakul ki (az irigység után): először szorongás, majd depresszió. Ebben a legnagyobb ludas a kedves és ártalmatlannak tűnő, épp csak képeket megosztó Instagram. De nem csak ebben, hanem a cyberbullingban, azaz a netes zaklatásban is. A hwsw.hu a „The Annual Bullying Survey 2017” kiadványát dolgozta fel. Több mint 10 000 angol gyerekeket kérdeztek a témában, és azt a választ kapták, hogy több mint kétharmaduk már zaklatta online formában egy vagy több társát,
egyharmaduk pedig már nyilvánult meg sértően a neten. 35 százalékuk screenshotolt már képet vagy beszélgetést abból a célból, hogy újra például másokkal megosztva felhasználja, és ezzel
nevetségessé tegyen valakit. Ehhez képest „csak” a gyerekek valamivel több mint a fele vállalta, vagy ismerte fel azt, hogy már zaklatták őt online térben. A cikk így summáz: Összességében a fiatalok 16 százaléka érzi úgy, hogy minden héten bántalmazzák az online környezetben, 29 százalék pedig nagyjából havi rendszerességgel éli át ezt. Ennek következtében a zaklatást érzékelők közül negyven százaléknak okoz ez szorongást vagy depressziót, negyedük pedig már károsította is magát és voltak az öngyilkosságról gondolatai. A legmeglepőbb, hogy a tanulmányból az is kiderül, a legtöbben ezeket a zaklató impulzusokat az Instagramon keresztül kapták, ezt követi forrásként a második helyen a Facebook.

Mit tehet az, akit zaklatnak? Szól, és megosztja a problémát másokkal, legyen az a baráti társasága, szülei vagy tanárai. Ha nincs egyedül, és ezt a zaklató is látja, gyorsabban megoldható a probléma.

És mit tehet az, aki úgy érzi, az életét az teszi jobbá, ha valakit zaklat? Először is át kell gondolnia azt, mit csinál, mert lehet, hogy ő nem akart igazán bántó dolgot közzétenni, de nem tudhatja, hogy hogyan érinti a másikat. Bele kell helyezkednie a másik helyzetébe, és átérezni, hogy a célpontjának milyen nehéz.

Fontos, hogy a zaklatás terén se válasszuk külön az online és offline világot, hiszen mindkettő valós, valódi szereplőkkel, valódi veszélyekkel, és valódi problémákkal, csak az egyikben kisebb bátorsággal állunk szemben.

A Ditch The Label immár ötödik éve készíti ezeket a kiadványokat, mellyel céljuk, hogy folyamatosan ellenőrizzék és nyomon kövessék, s nem utolsósorban a tájékoztassák az embereket az internetes zaklatásokról.

Na és mi rosszat tehetnek ezen kívül a social network érintett platformjai? A lista már-már végtelennek és folyamatosan bővülőnek tűnik. „Természetesen” egy beállított, kicsit mindig retusált képet mutatunk magunkról. És mindenki más is, amiből egy idealizált massza születik, ahol minden és mindenki tökéletesnek, de minimum nálunk jobbnak látszik, s ezt egy nehéz nap után mackónadrágban, egyedül, elégetett pizzával végignézve nem szívderítő élmény. Így a szorongás mellett a helytelen önkép kialakulása is megjelenik. Folyamatosan csak a jót és a megcsináltat láthatjuk, leginkább ugye az Instán és a Face-n, ami hamar valóságosnak tűnhet.

Ugyanakkor biológiai szükségleteinkre is hatással vannak ezek az alkalmazások, például az egyik
legfontosabbra: az alvásra. Mivel az agyunkat folyamatosan ingereljük videókkal, frissülő sztorikkal,
újabb tweettel, vagy beszélgetéssel, az nehezen képes leállni. A folyamatosan világító telefon-
képernyő sem segít sokat a helyzeten. Az agyunk egy ilyen felfokozott állapotból nem tud hirtelen
alvófázisba kerülni, így folynak el az órák. Minket leginkább a Twitter-Insta nem hagy aludni, ugyanis a Facebook nem frissül olyan gyorsan. A kutatás szerint a legnagyobb lókötő ebben is az Instagram, ami egyszercsak megelőzte a kék-fehér társát a fiatalok körében.


A Médiaértés-Oktató Központ a fiatalok legjobb barátja, mármint ami a média biztonságos használatával kapcsolatos tanácsadást illeti. Ebben egyedülálló eszközpark és képzett médiaértés-oktatók segítik a diákokat. Látogasson el a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által létrehozott Központ weboldalára: www.buvosvolgy.hu .

A gyerekek már egészen fiatalon megismerkednek a médiával, na de tudják is, hogy mi is az valójában? 6-16 éveseknek segítenek az alábbi link alatt elérhető kiadványok!

NMHH

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság