A drogprevenció a fiatalok életének szerves része lett. Az iskolában külön órákat szentelnek ennek, ezt hallják a tanároktól, szülőktől, hozzáértőktől, néhány kortársuktól. Az orruk alá nyomnak fényképeket, amelyeken tabletta-előállító műhelyek, intenzív osztályok, szétroncsolt belső szervek láthatók. Hogy mire jó ez?

A tanárok, a szülők és a hozzáértők, habár ők kevésbé érdekeltek egyesek személyes ügyeiben, illetve az a pár aggódó kortárs azt gondolhatja, ennyi, ezzel el van intézve. A tinédzser végighallgatta, mi vár rá egy detoxikálóban, egy elvonókúrán, illetve ha drogozik, korán meghal, fájdalmas körülmények között. Először halálra rémül, aztán egy életre elhatározza, hogy soha életében nem nyúl drogokhoz. A tanárok, a szülők, a hozzáértők, és az aggódó kortársak pedig megnyugodhatnak.
Vegyünk egy egyszerű harmincfős osztályt. A drogprevencióhoz fűzött reményeket valószínűleg csak néhány diák fogja beváltani, a maradék fele tudomásul veszi, de pár év múlva, mikor adott a helyzet, már nem is fog emlékezni rá. Az alapprobléma a maradék másik felével van. Ők a lázadók, akik tinédzserkorukban hol tudatosan, hol nem, a felnőttek parancsa ellen cselekednek. Az átlagos fiatal tudata alatt cselekszik, környezete diktálja azt, hogy ellenkezzen. Ezek a fiatalok azok, akik közül a drogosok kerülnek ki.
Azt gondolná az ember, hogy egy valamivel magasabb intelligenciahányadosú fiatalnak eszébe nem jutna akár egy füves cigit elszívni, hisz teljesen tisztában van a következményekkel. Azonban az a társadalmi tény, hogy a fiatalok közül, aki drogokhoz nyúl, ezzel teljes ellentétben áll.
A társaság teljesen vegyes. Rossz családi hátterű, aki belemenekült, jó családi hátterű, aki valami újat akart. Jó tanuló, akit barátainak sikerült rávennie, rossz tanuló, akit szintén.
Nem azt próbálom sugallni, hogy a drogprevenció rossz. Maga a kezdeményezés teljesen helyén van, ami rossz, az a módszer. Ez a módszer az elrettentés.
Ha egy drogprevenciós órán végig a marihuánáról van szó, egészen biztos, hogy az előadást tartó szociális munkás arról fog rizsázni a tiniknek, hogy rendkívül könnyen rá lehet szokni, bele lehet halni, ne csináljátok, mert végetek. Ezt hallja az a tanuló, aki életében elszívott mondjuk 4-5 füves cigit, és semmi baja, néha előfordul, mert buli van. Elmondja a többi osztálytársának, hogy a szocmunkás hülyeségeket beszél, ő már füvezett, semmi baja. Következtetés: a drogpreventor hazudik. Ha a fűről hazudott, másról is fog, hogy elrettentsen. Mit tesz ilyenkor a fiatal? Tesz rá, hogy innentől kezdve miről van szó drogprevenciós órán, mert úgyis kamu az egész.
Pedig nem kamu az egész, csupán túlzásokba esnek, hogy még az életkedvét is elvegyék a diákoknak (ne menj bulizni, mert belekevernek valamit az italodba, és mehetsz a detoxba). De a tinédzserek nem hülyék, viszont egy olyan témában, amihez nem értenek, nem tudják megszűrni az igaz és az eltúlzott állításokat. Úgy gondolkodnak, hogyha biztosan van benne hazugság, oda sem kell figyelni, nem őszinték velünk. És valljuk be, valahol igazuk van.
Sokkal több értelme van annak a drogprevenciós megközelítésnek, hogy ahelyett, hogy belelendülnének abba, hogy hány ezer dologba halhatsz bele, megpróbálnának minél többet megtudni a fiatalokról, olyan tevékenységeket végezni velük, ahol megismerhetik egymást. Hogy miért? Mert ők azok, akiknek egymásra kell majd számítaniuk, ha baj van. Ugyanis a tinédzser nem az iskolapszichológushoz, nem az osztályfőnökhöz fog fordulni, hanem az osztálytársához, akit lehet, hogy egy drogprevenciós órán ismert meg annyira, hogy képes legyen benne megbízni. És lehet, hogy ez az osztálytárs fogja akár lebeszélni a rossz döntésről, akár támogatni a gödörből való kimászásban. A drogprevenció pedig máris értelmet nyert.
Ha viszont folytatják azt az utat, amin a legtöbb iskola drogprevenciós programja halad, nem hogy értelmét veszti a dolog, de lehet, hogy a fegyver visszafelé sül el; azon diákok felé, akik a felnőtt akarattal szállnak szembe, vagy akiket nem lehet egykönnyen átverni. A tanárok, szülők, hozzáértők és az aggódó kortársak pedig nem a drogprevenciós előadásokban fogják a hibát keresni, hanem magukban.

de Jonge Dorina, Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, Budapest
Az év diákújságírója, középiskola, 2. helyezett