Az álláskeresésnél nemcsak a biztos tudás, felkészültség és az előzetesen megfogalmazott munkaadói elvárásoknak való megfelelés a fontos. Legalább ugyanannyit – sőt, néha talán még többet is – nyom a latba a megfelelő önmenedzsment, a jó kommunikáció.

Megjelenésünkkel az első pillanattól kezdve kommunikálunk, mielőtt még bármit is mondanánk. Amikor pedig megszólalunk, sokszor nem is az számít, hogy mit, hanem hogyan mondjuk. Lássuk tehát, mik lehetnek a jó önmarketing alapjai.
A nyugalom, a mosoly magabiztosságot, pozitív önértékelést sugall. A nyugodt, nem feszült, mosolyra képes jelölt sokkal „értékesebb” egy HR-es, egy fejvadász vagy egy cégvezető számára, mint a riadt tekintetű jelentkező, aki ráadásul meg sem várja a kérdések végét, már sorolja is valós vagy vélt előnyeit. Az állásinterjú a jelentkező számára mindenképpen stresszhelyzetet jelent. Aki ebben a helyzetben nyugodtan, természetesen, magabiztosan tud viselkedni, az nagy valószínűséggel jobb teljesítményt nyújt majd új munkakörében, éles helyzetekben is.
A jó fellépés után az egyik legfontosabb kérdés a jelentkező egyén erősségeinek, illetve gyengeségeinek kérdése.
Mivel senki sem tökéletes, így teljesen természetes, hogy az álláskeresés során mindenki kerül olyan szituációba, amelyben kiderülhetnek a gyengeségei. Nem mindegy azonban, hogyan kommunikáljuk ezeket. Érdemes felkészülten várni az erre irányuló kérdéseket, s a látszólagos hátrányból előnyt faragni. A szövegkörnyezet és az előadás legalább annyira fontos, mint maga a tartalom. Legyünk őszinték az interjú során, de sohase hozakodjunk elő olyasmivel, ami megkérdőjelezhetné az alkalmasságunkat.
Hogy mi számít erősségnek és mi gyengeségnek, azt gyakran csak az egyes emberek pillanatnyi véleménye dönti el. A kiemelkedő empátia például jelenthet túlzott puhaságot a munkaadó számára, de ha ezt úgy tálaljuk, hogy mondjuk a gyakorlati helyünkön a nehéz helyzetben lévő ügyfelek problémáinak megértésével többnyire sikerült eljutni a közösen kialakított megoldásokhoz, ami a személyes kapcsolatok megerősödését is eredményezte, akkor már értékként tüntetjük fel az empátiát.
A munkaadók ezen kívül általában igen nagyra tartják a fejlődőképességet, vagy a hibák, hiányosságok kijavításának képességét. Ezért feltétlenül érdemes olyan valamikor meglévő gyengeséget a munkaadó elé tárni, amelynek kijavítására már recept van a kezünkben, vagy már eredményesen ki is javítottuk.
Az interjúztatók nagyon szívesen veszik annak a bemutatását is, hogy ki hogyan képes tanulni mások vagy a saját hibáiból. Ennek az az oka, hogy a munkaadó képes felmérni, hogy nehéz helyzetből a jelölt hogyan vágja ki magát. Másrészt biztos lehet benne, hogy a felismert hibát a jelölt még egyszer nem követi el. Harmadrészt láthatja, hogy a hátrányt hogyan képes, vagy képes-e egyáltalán előnnyé átfordítani.
Gyakori, hogy az álláskereső azt tapasztalja, az ajánlott munkakört neki találták ki, de olyan követelményeket támasztanak, amelyek egy részének nem tud megfelelni. Fontos tudni, hogy az álláshirdetések jelentős részében túlzott igényeket támasztanak a munkaadók annak érdekében, hogy a lehető legjobb jelölteket választhassák ki, illetve, hogy legyen hivatkozási alapjuk elküldeni mindazokat, akik bármilyen okból nem nyerték meg a tetszésüket. Ugyanakkor a túlképzett emberekkel biztosan nem lennének boldogok, hiszen a többre hivatott szakemberek előbb vagy utóbb szűknek éreznék a rájuk kényszerített kabátot. Ezért ha valaki tudja, hogy az adott állást képes lenne betölteni, de pár, nem alapvető követelménynek pillanatnyilag nem képes megfelelni, bátran jelentkezhet, ha meg tudja mutatni, hogy szándékában áll a hiányokat pótolni, s általában véve is hajlandó olyan munka melletti képzésekben részt venni, amelyek a szükséges időn belül alkalmassá teszik a munkaadó által rábízandó feladatok ellátására.
Jó tudni, hogy a gyengeségek nem mindig befolyásolják az adott munkakörben lévő ember teljesítményét. Akinek elsősorban szóbeli kommunikációval telik a napja, attól felesleges lenne megkövetelni, hogy gyorsan és kiváló stílusban írjon leveleket. Míg azoktól, akik elsősorban számokkal és részletekkel dolgoznak, kár volna elvárni, hogy kiválóan prezentáljanak nagy hallgatóság számára. Ha valaki nem „allround” tehetség, vagy a felkészültsége egy adott szakma minden ágában nem egyformán magas színvonalú, az még nem jelenti, hogy az alkalmassága ne volna ugyanakkora egy munkakör betöltésére, mint egy másik, talán képzettebb, de más képességekben kevesebbet mutató versenytársáé.
A mellébeszélést senki sem szereti, de néha mégis ehhez kell folyamodni. Vannak olyan kérdések, amelyekre nehéz úgy válaszolni, hogy a válaszoknak pozitív kimenetük legyen. Például, ha megkérdezik, hogy: „Ön az elmúlt két évben négyszer váltott munkahelyet. Hogyan remélhetnénk, hogy tőlünk nem pártol el, vagy nem kényszerül távozni időnek előtte?”. Erre még akkor sem jó válaszolni, ha a munkahelyváltások teljesen indokoltak voltak. A végkifejlet legjobb esetben is az lehet, hogy a jelölt nem képes felmérni, hogy a személyisége összeegyeztethető-e valamely cégkultúrával, ami magában hordja a személyes vagy szakmai konfliktusok lehetőségét. Ilyenkor jöhet a „mellébeszélés” vagy a beszélgetés folyamának elterelése. Ha ez jól sikerül, akkor a beszélgetőpartner hajlandó letérni az általa eredetileg elképzelt ösvényről.
Összegezve: a munkaadók az adott állás betöltéséhez alapvetően fontos képességek és képzettségek meglétéről kívánnak meggyőződni, de emellett az a legfontosabb számukra, hogy a jelentkezők hajlandóak-e mindent megtenni azért, hogy most és a jövőben a munkájukban eredményesek legyenek. Ha (más erősségek mellett) ez utóbbinak határozott jeleit tapasztalják, hajlamosak a gyengeségek felett átsiklani, vagy szemet hunyni.
Ha sikeresek voltunk az állásinterjún, és elnyertük az állást, a munkahelyen is rengeteg olyan helyzettel találkozhatunk, amikor az önérvényesítési képesség előnyünkre válhat. Ezek közé tartozik például, hogy értekezleteken hogyan és mennyit beszélünk, milyen viszonyt alakítunk ki a feletteseinkkel, milyen projektekbe kerülhetünk be, ránk bíznak-e fontosabb feladatokat egy projektben, mikor és hogyan tudunk fizetésemelést elérni, és sokszor még az is, hogy milyen helyet kapunk az irodában.

BIT, ELTE Informatikai Kar, Budapest