Ez vad terület. Annyira hihetetlenül széles a piac, hogy nem csoda, ha nehéz különbséget tenni papírra vetett betűhalmaz és irodalom között. A legtöbb kortárs könyv egy újszerű perspektívából szeretné láttatni a világot, mindegy, hogy az vers vagy próza. Ugyan egyre jellemzőbb, hogy a szövegek rímelnek, vagy épp a versek rímtelenek és teljesen szabad formát öntetnek. Van, amikor el sem tudjuk dönteni, melyikről van éppen szó. Blogok tengere önti el az internetet, amely akármilyen tartalom közlésére alkalmas. Tisza Kata, Márai Sándor, Petri György, Varró Dani vagy Janikovszky Éva mind, mind ilyenek. Versek a kocsmáról és a hányásról, szexről ilyen-olyan lányokkal, vagy szerelemről, ami a metróban gyúlt lángra, de villamosok miatt nem működhet...

Klasszikus kortárs: Petri György

A büntetés
Mi lesz velem, itt
a halál őrlőfogán,
e ragyás szirten?
Eszelős, bosszúálló
mosollyá gyűrődnek
a Föld ráncai.
Milyen némán,
hirtelen érik meg a
büntetésre a bűn.

A költészetről
Mikor helyzetek és gondolatok
világosan egymásra utalnak,
de anélkül, hogy vissza lehetne
vezetni egyiket a másikára:
s ha szó sincs
következtetésről, se szükségszerűségről,
mint fák a gyökerükre
mégis úgy utal
egyik a másikára
– megfoghatatlanul:
akkor a költészet elérte célját.

Nagyon kortárs: Tosoki Áron

Hűtő (2009)
Vettem hűtőt
pici
profi
szép

Külföld haverok nélkül (2008)
amikor külföldön vagyok
és nincsenek ott a haverok
mindig arra gondolok, hogy
milyen lenne itt haverokkal