Facebook-tagnak lenni menő. Több száz ismerős, menő. Képek garamadája menő. Oké, eddig értjük, no de mi van a magánéletel? A saját térrel? Ezzel senki nem törődik? Senkinek nem jutott még eszébe, hogy azok a jól kinéző kedves csajok és sármos, ismeretlen, arab férfiak, akik „a barátaid szeretnének lenni a Facebookon”, igazából úgynevezett adathalászok? Küldik majd a mindenféle kedves és nyeréssel kecsegtető emailjeiket, felszólítanak mindenféle számunkra állítólagos jó dolgok vásárlására és közben mindenféle infókat gyűjtenek rólunk, miközben mi a teljes társadalmi elszigeteltségbe sodorjuk magunkat? Igen, menő a Facebookon mindenféle csoportokhoz csatlakozni, de mi lenne, ha a képernyők előtt töltött idő helyett inkább társaságba járnánk, találkoznánk a hasonló érdeklődésű emberekkel és nem csak virtuálisan adnánk hangot a véleményünknek? Mi lenne, ha az ezer éve nem látott barátokkal élőben találkoznánk és nem csak a gép előtt ülve döbbenénk rá, hogy „jé, őt ismerem”. Lehet, hogy kevésbé lenne 21. századi, de könnyen lehet, hogy sokkal nagyobb élmény lenne. (Kis Anett)
Facebook-tagnak lenni menő. Több száz ismerős, menő. Képek garamadája menő. Oké, eddig értjük, no de mi van a magánéletel? A saját térrel? Ezzel senki nem törődik?