Úristen, jaj, minden kiderül rólunk az interneten! Ezt szokták sírni, akik azt mondják, életveszélyes, hogy a népszerű közösségi oldalakon többször annyi információ gyűlik össze rólunk, mit korábban valaha. És ha igen, akkor mi van? Egyrészt tudjuk szabályozni, hogy az egész világ láthassa mondjuk az iskolánk nevét, de a legutóbbi ordenáré karaokebuliban készült képeket már csak a valódi haverok, aki meg nem képes eltalálni ezekig a beállításokig, az nyugodtan vessen magára. Másrészt lehet, hogy bizonyos szempontból világvégének tűnik, hogy a „Pál Zsombor HATALMASAT VACSORÁZOTT” típusú státuszfrissítéseket láthatja a titokzatos Facebook nagytestvér, de számomra mindig nem pontosan egyértelmű, hogy utána kik és hogyan fogják ezeket a kulcsfontosságú információkat ellenünk fordítani. Harmadrészt meg ott van az első alapszabály: ami egyszer az internetre kerül, az utána tényleg örökké az interneten marad, és előbb-utóbb úgyis oda jut, ahova nem kéne, úgyhogy amit nem szánunk a világ elé, azt egyszerűen nem kell feltölteni. Sehova. Tanárokat alázni és félmeztelen képeket tölteni az iWiW-re pont ugyanúgy rossz ötlet. Ennyi az egész, és ha valaki még ezután is retteg, hát semmi sem kötelező. Viszont csendben lógni a Facebookon és nézni, mit csinálnak a bátor többiek, magunkról meg jól nem elárulni semmit és lapítani álszent gyíkság. Lehet dönteni. (Pál Zsombor)
Úristen, jaj, minden kiderül rólunk az interneten! Ezt szokták sírni, akik azt mondják, életveszélyes, hogy a népszerű közösségi oldalakon többször annyi információ gyűlik össze rólunk, mit korábban valaha. És ha igen, akkor mi van? Egyrészt tudjuk szabályozni, hogy az egész világ láthassa mondjuk az iskolánk nevét, de a legutóbbi ordenáré karaokebuliban készült képeket már csak a valódi haverok, aki meg nem képes eltalálni ezekig a beállításokig, az nyugodtan vessen magára. Másrészt lehet, hogy bizonyos szempontból világvégének tűnik, hogy a „Pál Zsombor HATALMASAT VACSORÁZOTT” típusú státuszfrissítéseket láthatja a titokzatos Facebook nagytestvér, de számomra mindig nem pontosan egyértelmű, hogy utána kik és hogyan fogják ezeket a kulcsfontosságú információkat ellenünk fordítani. Harmadrészt meg ott van az első alapszabály: ami egyszer az internetre kerül, az utána tényleg örökké az interneten marad, és előbb-utóbb úgyis oda jut, ahova nem kéne, úgyhogy amit nem szánunk a világ elé, azt egyszerűen nem kell feltölteni. Sehova. Tanárokat alázni és félmeztelen képeket tölteni az iWiW-re pont ugyanúgy rossz ötlet. Ennyi az egész, és ha valaki még ezután is retteg, hát semmi sem kötelező. Viszont csendben lógni a Facebookon és nézni, mit csinálnak a bátor többiek, magunkról meg jól nem elárulni semmit és lapítani álszent gyíkság. Lehet dönteni. (Pál Zsombor)