2012. május

 

2012. április 2012. március
 
 
 
Untitled Document
  Ugyanolyanok, mégis különlegesek
   
 

Nincsenek pontos adatok arról, hazánkban hány autizmussal élő ember van, de a nemzetközi statisztikákból kiindulva körülbelül hatvanezren lehetnek. Az autizmus tünetei a kommunikáció, a szociális érintkezés és a rugalmas viselkedésszervezés terén jelentkeznek. Az autizmusban érintettek éppen emiatt különösen viselkednek, ami nemcsak veszélybe sodorhatja őket, hanem diszkrimináció áldozataivá is válhatnak. A DUE Tallózó kérdéseire Őszi Tamásné gyógypedagógussal, az Autizmus Alapítvány munkatársa válaszolt.

Az autizmus nem betegség. „Beteg valaki akkor, ha ma még náthás, holnap pedig már nem lesz semmi baja” – mondja Őszi Tamásné. Az autizmus fejlődési zavar, éppen ezért nem is gyógyítható, de fejlesztéssel látványos javulást lehet elérni. A tünetek nagyon sokfélék lehetnek. „A kommunikáció területén lesznek olyanok, akik egyáltalán nem használnak beszédet. Mások kifejezetten sokat és jól beszélnek, de ennek a minősége nagyon különleges Nem csak a beszéd, hanem a kommunikáció egésze sérül” – magyarázza a gyógypedagógus. Ugyanez a helyzet a viselkedés és a szociális kapcsolatok terén is.
Sokan gondolják, hogy az autista emberek mindig valamilyen különleges tehetséggel rendelkeznek. „Sajnos ez az állítás így nem állja meg a helyét, de vannak olyanok, akiknek nagyon jó a mechanikus memóriájuk, tehát hosszú évekig emlékeznek dátumokra, hozzájuk tartozó eseményekre. Emellett nagyon fejlett lehet a zenei hallás, a rajzkészség, tehát vannak olyan jellemző területek, amelyek az autizmusban érintetteknél kiemelkedők lehetnek” – mondja Őszi Tamásné. Ez azonban nem jellemzi az összes érintett gyereket és felnőttet. „Ami mindig megfigyelhető, az egy nagyon egyenetlen képességstruktúra. Ez azt jelenti, hogy valaki a kommunikáció terén nehézségekkel küzd, de más területeken, például a rajzban, megfelel az életkorához tartozó szintnek.”
Az autizmusban érintett gyerekek és fiatalok integráltan, azaz társaikkal együtt is oktathatók, vagyis autizmusa miatt nem lehet valakit kizárni a többségi oktatásból. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy milyen minőségű, színvonalú oktatásban részesül valaki. Őszi Tamásné szerint akkor jó az integráció, ha megfelelő támaszt kap a személy a társas helyzetekben, a kortársakkal való közös játékban, tevékenységekben.
Az autista személyek külsőre semmiben nem különböznek nem autista társaiktól. „Ha valaki lát egy szép kisgyereket, aki már nyolc éves, akkor bizonyos viselkedést és teljesítményt elvár tőle. Amikor viszont egy másmilyen, különös és nem helyénvaló viselkedés jön helyette, akkor előfordul, hogy az emberek úgy gondolják, hogy ez a gyerek nem elég jó és nem aranyos. Pedig ő nem tehet arról, hogy így viselkedett.” Éppen ezért az autizmusban érintettek sokszor válnak diszkrimináció áldozatává is. Előfordul, hogy amint a munkavállalásnál kiderül, hogy autizmusa van a jelentkezőnek, elutasítják. „Emellett előfordul az is, hogy súlyosan érintettek nem férnek hozzá a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, mert az intézmények nem tudják elérni, hogy a személy biztonságban érezze magát. Egy autista személy nagyon meg tud rémülni ilyen helyeken, váratlan helyzetekben” – magyarázza Őszi Tamásné. Az intézményeknek tehát biztosítaniuk kell annak a feltételeit, hogy az autista emberek is nehézségek nélkül jussanak ellátáshoz. Olyan ez, mint a kerekesszékkel közlekedők esetében a rámpák megépítése, csak jóval nehezebb megérteni.
Sajnos a társadalom viszonylag keveset tud az autizmussal élőkről. Ha jobban megismernék az autizmust és az érintetteket, akkor minden bizonnyal kevesebb diszkrimináció és nehézség sújtaná ezeket az embereket és a családjukat. „A személyes tapasztalatom az, hogy nehéz ma eltérőnek lenni bármilyen szempontból. Bármi lehet, ami miatt furcsán néznek ránk. Az autizmus pedig tényleg különleges.” – mondja a gyógypedagógus.

 
médiaajánlat