Magyarország, a "nagy testvér"

Március 8-án négy napra utaztunk Helsinkibe, hogy ötleteket merítsünk a finn ifjúságot segítő szervezetek programjaiból, megismerkedjünk az ottani média működésével, helyzetével, és hogy ezzel a látogatással frissüljön a kulturális tudás, illetve a diplomáciai kapcsolat a két ország között. A többi között fényt derítettünk arra is, hogy a nyelveink rokonságának tartalma nem csupán adat és egy adag történelem.

Kétezer kilométerre kellett eltávolodni Budapesttől, hogy meglássuk Magyarországot. A nagyobb képet. A finnek „nagy testvérként” emlegetnek bennünket, akiktől lehet tanulni, akikkel a kapcsolat fenntartása rendkívüli jelentőségű. Mert mi kétszer annyian vagyunk, és ott, ahol zajlanak az események - Európa gyújtópontjában.

Természeti adottságaink egyedülállóak; míg ők azt tudják, hogy ha nem fognak össze, vagy a mostoha klíma, vagy a történelem söpri el őket. Ez a magatartás megmutatkozik közvetlenségükben, életfilozófiájukban és munkájukban is. Tudják, hogy a jövőért csak az ifjúsággal való összefogással tehetnek. Felismerték a következő generációban rejlő lehetőségeket és problémákat.

Egy ház a fiataloknak

Szervezetek alakultak a fiatalok szabadidejének korszerű hasznosításához. Például a Youth Center Happi, ahol megvannak a klasszikus foglalkozások - kézműves programok, zenei est -, a zonban egy teljes emeleten számítógépes programokkal ismerkedhetnek a diákok, stratégiai játékokat próbálhatnak ki. Egy másik emeleten kisebb színházat építettek a színészpalántáknak és stúdiót a rádiós tehetségeknek. Egy újabb szinten pedig az újságírók utánpótlása kapott teret. Ebben a komplexumban a vállalkozó kedvű ifjak bátran kalandozhatnak a szintek között, eltölthetik szabadidejüket vagy céltudatosan készülhetnek a jövőjükre.

Felnéznek ránk

Az Allianssinál – amely egyik fő szervezője és támogatója volt programunknak – betekintést kaptunk a finn fiatalság munkaerőpiaci integrációjába. A Sanoma "birodalmában" kötetlenül beszélgethettünk a lapkiadó egyik szerkesztőjével, majd körülnéztünk náluk. Ellátogattunk az egyedi stílust képviselő Radio Helsinkibe is. Dr. Hajdu András nagykövet úr meghívta csapatunkat a helsinki rezidenciára, ahol elmeséltük benyomásainkat és tapasztalatainkat. A nagykövet úr páratlan nyíltsággal és őszinteséggel beszélt a finn-magyar kapcsolat természetéről és mélységéről, hogy ez a nemzet valóban felnéz a miénkre és erre méltónak kell lennünk, híven kulturális gazdagságunkhoz és múltunkhoz.

Néha messzebb kell mennünk, hogy lássuk a nagyobb képet. Magunkról, egymásról. Pár napja jóval jelentősebbnek érzem mind Magyarország, mind pedig a magyar fiatalokkal foglalkozó egyesületek, szervezetek - akár a DUE - munkáját és lehetőségeit. És tudom, hogy a csereprogram folytatásaként, március végén hozzánk érkező finn csoportnak nem csupán szakmai kiválóságunkat mutatjuk meg, de ugyanilyen inspirációval indulnak majd haza Budapestről, ahogy mi érkeztünk messziről, Helsinkiből.

Balogh Bea